Lelkiség

Ma, amikor Jézus alámerül a Jordán vizében, minket is hív: merj újra beleállni Isten szeretetébe. Merj szeretett gyermek lenni. És merj úgy élni, hogy amerre jársz, ott egy kicsivel több legyen a jóság, a remény és a béke – mert veled van az Isten.

Lehet úgy is ünnepelni a karácsonyt, hogy Isten ott van a közelben, de kívül marad. És lehet csendesen, zaj nélkül, akár fáradtan is azt mondani: „Uram, nem tökéletes az életem, de van bennem egy hely.” Karácsony második vasárnapja ezért nem az érzelmekről szól, hanem a befogadás döntéséről.

Hogy engedem-e:

· hogy az Ige világossága belépjen a gondolataimba...

· hogy Isten bölcsessége formálja a döntéseimet...

· hogy ne csak kívülről csodáljam Jézust, hanem belülről éljek vele...

A Szentlélek kenete nem azt jelenti, hogy minden könnyű. Nem azt, hogy életünkben nincs fáradtság, bizonytalanság, fájdalom. Hanem azt jelenti, hogy Isten végig velünk van, ma is velünk van.

A család nem attól marad egyben, hogy minden világos és könnyű, hanem attól, hogy Isten igéje irányt ad a döntéseinknek. A tiszteletben. A megbocsátásban. A türelemben. Abban, hogy újra és újra visszatalálunk Krisztus békéjéhez.

A Szent Család vasárnapján nem egy elérhetetlen ideált ünneplünk, hanem azt a reményt, hogy Isten ma is jelen akar lenni a családjainkban. Nem kívülről megjavítani őket, hanem belülről vezetni. Ha engedjük, hogy igéje éljen bennünk gazdagon, akkor a legnehezebb helyzetekben is lesz út, lesz irány, lesz jövő.

Isten nem akkor jön el, amikor minden készen áll, és nem ott, ahol mindent méltónak ítélnénk hozzá. Nem vár meghívást, nem kér biztosítékot, nem támaszt feltételeket. Egyszerűen belép az emberi történelembe, és vállalja annak minden törékenységét. Ez a karácsony legmélyebb titka: az Isten nem kívülről javítja meg a világot, hanem belülről tölti meg élettel.

Isten nem rombolni jön a terveinket, hanem beteljesíteni az életünket. Ahol mi falat látunk, ott Ő ajtót nyit. Ahol mi bizonytalanságot érzünk, ott Ő jelen van.

És ez a karácsonyi reményünk: Isten velünk van. Emmánuel. Velünk van akkor is, amikor nem értjük a holnapot. Velünk van akkor is, amikor új irányba vezet. És aki – Józsefhez hasonlóan – igent mond az Ő akaratára, annak az életében Isten nem elvesz, hanem ajándékoz.

Ezért merjük kimondani advent végén, Karácsony küszöbén:
Bízhatok benne. Rábízhatom az életemet. Mert ahol Isten belép, ott mindig élet születik.

Gondold végig, hogy a Te életedben milyen csodákat tett az Úr! Hol tartanál most, ha ő nem lépett volna közbe oly sokszor az életedben?! Vagyis: Isten országa már elkezdődött. Benned is! A Te életedben is! Még nem teljes, de már jelen van. És ez az öröm igazi oka.

Jézus tekintete nem leleplez, hanem felemel. Nem ítél elhamarkodottan, hanem kivár. Nem a hibát látja először, hanem a lehetőséget. Nem a múlt kudarcai alapján dönt, hanem a szív rejteke szerint.

Ezt kéri a jobb lator is Jézustól: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel (Lk 23,42).”
És Jézus nemcsak gondol rá, hanem kimondja a legnagyobb ígéretet:
„Még ma velem leszel a paradicsomban.” Azt súgja: „Ne félj! Irgalmam nagyobb a bűneidnél, amelyek ideszegeznek ehhez a fához. Erősebb a múltadnál, hatalmasabb a sebeidnél, amiket hordozol. Én Ura vagyok minden életnek, halálom által eltiprom a Halált. Még ma velem leszel a paradicsomban!”
Ez az irgalmas Király válasza minden emberi félelmünkre. Jézus királysága a közelség királysága. Ő nem távoli uralkodó: mindannyiunk nevét a Szívében hordozza.

Olyan türelmetlenek tudunk lenni, azonban Isten ismeri az alkalmas időt. Ő soha nem késik, de nem is siet. 

„Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (Hab 2,3) 

Lehet, hogy az irgalom várat magára, de bizonyosan eljön. Az Úr tévedhetetlen bölcsességgel pontosan tudja, mikor kell kegyelme erejét megmutatnia. Az Őáltala kijelölt idő pedig mindig a legalkalmasabb idő. Nekünk minden sürgős. Isten ránk vonatkozó ígérete nagyon foglalkoztat bennünket, vágyunk mielőbbi beteljesedésére, és ez csak növeli türelmetlenségünket.

Az Úr azonban ismeri az alkalmas időt: Ő soha nem késik, de nem is siet.

Isten Igéjéről mint élő valóságról szól ez az igerész. Az Ige itt beszél és cselekszik. Sohasem halott betű, még ha túlságosan sokáig is kell várnunk beteljesülésére. Az élő Ige az élő Istentől jön ki, és beteljesedése csak látszólag késlekedik. Isten vonata soha nem késik. Csak még egy kis türelem, és nemsokára tulajdon szemünkkel győződhetünk meg az Úr hűségéről. Egyetlen ígérete sem marad beteljesületlenül: „meg nem csal”. Egyetlen ígérete sem vész el a semmiben: „célhoz ér”. Micsoda nagy vigasztalás ez a hívőknek! Egyetlen ígéretét sem kell megújítani, mint valami váltót, amelyet nem tudnak kiegyenlíteni a lejárat napján, Isten ígérete „bekövetkezik, nem marad el”.

Én lelkem, hát nem tudsz várni Istenedre? Nyugodj meg Benne, légy csendben, és kimondhatatlan békességet találsz, meglátod.

C.H. Spurgeon

Missziós vasárnap
Misszióra csak megtért ember indulhat. Aki maga is keresi az üdvösséget, aki újra és újra engedi, hogy Isten átformálja, az tud valóban Krisztust hordozni másokhoz. Nem kell sokat mondani, elég ha jelen vagyunk, és a jelenlétünkön át Isten fénye szelíden megmutatkozik.

Ezért a mai vasárnap üzenete így szól: Ne félj attól, hogy kicsi a köröd! A világot nem a szavak, hanem az élet példája változtatja meg.
Ha hűséges vagy a saját kis küldetésedhez – a családodban, a faludban, a munkahelyeden –, akkor Krisztus szeretete rajtad keresztül elér a föld határáig.