A veszprémvarsányi Szent Adalbert bencés plébániatemlom felfedezése
1. Veszprémvarsány: a hely, ahol élünk
A település elhelyezkedése
Veszprémvarsány község a Győrt Veszprémmel összekötő 82-es számú főút mentén, a Bakony-hegység északi oldalán fekszik. Az átmenő országút mentén alakult ki a középkori eredetű, egyutcás település. A falu neve feltehetően a Varsány törzsnévből ered, ami az első lakosok jász eredetére utal.
A település rövid története
A történeti forrásokban először az 1001-re datálható pannonhalmi alapítólevélben fordul elő a település neve, Vuosian alakban, majd Szent László 1090 táján kelt összeírásában ismét felbukkan, mint az apátság birtoktestén található majorság.
A középkor folyamán Szent Márton monostorának birtoka volt a falu, noha több per szól arról, hogy megpróbálták a bakonyi erdőispánsághoz csatolni. A 14. század derekán, 1356-ban Varsány határából szakították ki Sikátor falu területét, amely a cseszneki váruradalom részeként a század végétől a nagyhatalmú Garai család birtokába került.
Szent István király-féle pannonhalmi alapítólevél
Varsány volt a pannonhalmi apátság Veszprém megyei birtokai közül a legjelentősebb. A 13. században 74 család állt az apátság szolgálatában. A mohácsi csatát követő első évtizedben Ferdinánd király hűséges híve Bakics Pál, a győri püspökség kormányzója Szentmárton várát és birtokait is megszerezte, és rövid ideig szintén az ő kezében volt a zirci és bakonybéli apátság. Az 1531-es adóösszeírás tanúsága szerint neki adózott Varsány falu 53 portája is. A török háborúk során a település lakosainak száma erősen megfogyatkozott. 1535-ben még 33 adózó portát említenek a források, ám ezek száma 1552-re 4-re csökkent. A század végére kissé megerősödő település felvirágzásának a Győr és Pannonhalma 1594 őszi elfoglalását eredményező török hadjárat vetett gátat, melynek következtében a település teljesen elnéptelenedett.
Metszet Szent Márton hegyéről
A lakosság visszatelepülésre csak 1606 után került sor. A Bécs felé vonuló török seregek 1683-ban ismét feldúlták a falut, felégették házait, elpusztították a templomot. A település fejlődése a 18. század első felében indult meg újra, és a 19. század végére érte el az 1000 fölötti lélekszámot. A dualizmus idején Lázi és Sikátor községekkel együtt körjegyzőséget alkotott. A falu területén álló majorságban székelő gazdatisztek kezelték a főapátság veszprémi kerületének birtokait, így a varsányi, a keresztúri, a lázi és a péterdi földeket.
Az 1920-as években kezdődött meg a település modernizációja, kiépült a mai Rákóczi utca és az akkori Új utca. Így került az akkori falu szélén lévő temető ismét a település belső területére. Az egykori országút az 1930-as évektől kezdődően vezet a ma is ismert nyomvonalán, ezzel elkerüli a település magját, így a plébániatemplomot is.
A templom története
A település Szent Adalbert vértanú-püspök tiszteletére emelt templomát először II. Paschalis pápa 1102-ben kelt oklevelében említik. A mai templom helyén volt a középkori egyház, amely a kor szabályainak megfelelően keletelt volt, ami azt jelentette, hogy tengelye kelet-nyugati irányba, szentélye kelet irányban állt, amelyhez északról sekrestye csatlakozott.
A 17. század végén felégetett templom felújítására Göncz Celesztin főapát kormányzása alatt került sor a 18. század első évtizedeiben. A megújított templom – miként arról egy 1770-es egyházlátogatási jegyzőkönyv tudósít – boltozott szentélyű volt, hajóját famennyezet fedte. A toronyban függött két harangját Sajghó Benedek főapát adományozta. A templom körül terült el – ahogyan az a középkori templomok esetében általános – a falu temetője. Ennek a kőből épített templomnak a falmaradványai az elmúlt években, gázvezetékfektetés és a mai templom falszigetelési munkálatainak végzése közben kerültek elő. Az egyenes záródású szentély a sekrestyétől keletre húzódott, míg a hajó falai a mai szentély alatt rejtőznek. A téglapadlóval burkolt templomhoz északról csontház (osszárium) kapcsolódott, ahova a sírok ásása közben talált csontmaradványokat helyezték el.
A török kiűzése után 1774-ben állították fel újra az önálló varsányi plébániát, előtte a lázi lelkész járt át az istentiszteleteket megtartani, és a hívek számára a szentségeket kiszolgáltatni. A falu első újkori plébánosa Hollósy Egyed bencés szerzetes volt. Akkortájt épülhetett a plébánia épülete, amelyet mai formájára 1884-ben alakítottak át. A plébánia 1970-ben keletkezett leltárkönyvében az utolsó monostoron kívül élő szerzetespap, Szepes (Aladár) Alfréd atya, említést tesz arról, hogy 1969-ben elbontásra kerül az udvarban két istálló, 1971-ben pedig 46.000,- forint költségen megtörtént a plébániaépület külső tatarozása és részleges átalakítása. A plébániaépület és környezetének nagy volumenű felújítása a Magyar Kormány mintegy 30 millió forint összegű pályázati támogatásának köszönhetően, Hortobágyi P. Arnold bencés szerzetespap lelkipásztorkodásának idején fejeződött be 2022 nyarán.
2. A templom bemutatása
A középkori eredetű templomot a 18. század végén bontották le. A ma álló templom egységes terv szerint Somogyi Dániel pannonhalmi főapát építette 1785-ben, klasszicizáló barokk stílusban. Az építést feltehetően ekkor fejezik be, miként arról a kapu felett található címer tanúskodik.
Somogyi Dániel főapát címere a főbejárat felett
A 336 négyzetméter alapterületen álló templom hossza 32 méter, szélessége 10,5 méter. Magassága a párkányig 14,2 méter, ettől a ponttól számítva a csonkatorony tetejéig 10,6 méteres szakasz látható. A homlokzati toronypár által közrefogott, karzattal osztott szakaszhoz erős falpillérpárral két szakaszra tagolt hajó, majd keskenyebb, egyenes záródású szentély csatlakozik. A templom megközelíthetőleg É-D-i tengelyre épült. Az új templom más tájolásban áll, mint a középkori elődje. A mostani templom északra néző kéttornyos homlokzata szinte uralja az alatta lévő falut.
A templom homlokzata
Kereszt a templom előtt.
A templom előtt áll a varsányi emlékkereszt, amelyet a vallásos varsányi hívek 1904-ben állíttattak. Felirata: In cruce salus (A keresztben az üdvösség). A keresztet 1996-ban, a millecentenárium évben újítottuk fel, azóta is emlékeztet bennünket Jézus Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására.
Kereszt a templom előtt
A templom berendezése
A templomba két irányból léphetünk be. Az északi oldalon találjuk az impozáns főkaput az építtető főapát címerével. A bejáraton áthalva, a templomban egy csodálatos térélményben részesülhetünk.
A templom berendezése, az oltár, a szószék, a padok a 18. század végéről származnak, nem zárhatjuk ki, hogy egy közeli feloszlatott szerzetesrendi templomból került ide. (? hol volt még a közelben szerzetesrendi templom?)
Az 1810-es móri földrengés megrongálta a tornyokat, amelyek felső részét egy évvel később egy szélvihar ledöntött, beszakítva a templomhajó boltozatát. Helyreállításra csak évtizedekkel később került sor. Először a hajót boltozzák újra, majd az orgonát javíttatják meg 1868-ban a veszprémi Roland Károllyal. A tornyok felső részének restaurálásával – az Eszlinger és Pacher pallérok jegyezte tervek alapján – 1883. év Nagyboldogasszony napjára (aug. 15.) készültek el.
A templom belső tere. Jelen kialakítása Hortobágyi Arnold plébános lelkipásztorkodásának időszakában történt, 2020-ban.
A főoltár
A bejárattal szemben, a templom déli fala mellett láthatjuk az eredeti barokk főoltár alépítményét, amelyhez korábban szervesen hozzátartozott a Szent Adalbert vértanú-püspök megdicsőülését ábrázoló oltárkép. Az oltár alépítményéhez tartozó egykori barokk oltárkép és a hozzá tartozó szépen faragott oromzat és az ún. Isten szeme barokk fafaragvány egy ideig a templomot díszítette. A kép 1994-ben a Magyar Nemzeti Galériából restaurálást követően néhány szoborral együtt a Pannonhalmi Főapátságba kerül, ahol jelenleg is látható a monostor főlépcsőházában.
Szent Adalbert barokk képe
A tabernákulum
A főoltár alépítményén található faragott növényi motívumok, valamint három-három gyertyatartó és két angyal között helyezkedik el a tabernákulum, amely az Oltáriszentség őrzésének a helye. A tabernákulum ajtaján az utolsó vacsora jelenete látható, amint Jézus asztal mellett, a tanítványai között ülve szétosztja a kenyeret és a bort, amely az eucharisztikus lakomára utaló jelképek. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
A tabernákulum
Mozaikimitáció a szentélyben
Thurzó Kálmán OSB (1948 – 1959) plébános a barokk főoltárt szétbontatta. A Szent Adalbertet ábrázoló főoltárképet, ahogyan korábban már említettük, Pannonhalmára szállítják. A katolikus plébániákon akkor gyakran foglalkoztatott Jeges Ernő festőt és grafikust (Torontálvásárhely, 1898. január 12. – Budapest, 1956. november 16.) kéri fel a plébános a szentély falképének megfestésére. A művész a nagyméretű, kb. 40 m²-es képet freskó-technikával festette. Ezt bizonyítja a nedves vakolatba bekarcolt előrajz. Segítségére volt a munkában Gerzson Pál festőművész, aki később maga is festett falképeket a templom számára. (Lásd későbbi leírásunkat a búcsúsokról.)
A szentély íves záródású síkjára olyan kompozíciót tervezett a festő, mintha egy aranymozaikkal kirakott, karéjos apszisban állnának a szereplők. Középen felemelt karral áll Szent Adalbert, előtte könyvvel a kezében ül tanítványa, Vajk, a leendő István király. A kép jobb oldalán maga István király is jelen van feleségével, Gizellával. Így lehetséges az, hogy két idősík ér egymásba az alkotáson. A kép egyensúlyát a főalak háta mögött álló nemes úr és a szerzetes alakja teremti meg. A térérzetet növeli a két oldalt előre futó lépcső motívuma is. A templom stílusától kissé idegen túldimenzionált alkotás a festő utolsó alkotásainak egyike, amelyet 1955. október 12-én fejezett be.
Lőrincz Pál OSB, a község plébánosa 1989-ben Forrai Kornélia festő-restaurátort bízza meg a freskó restaurálásával, esztétikai helyreállításával. A ma is kitűnő állapotban lévő alkotás ámulatba ejti a templomba látogatót.
A Szent Adalbertet és a magyar szenteket ábrázoló mozaikimitáció
A szószék
Az 1785-ben Somogyi Dániel által felszentelt templom számára készült a klasszicista (ekkor még barokk van, biztos, hogy klasszicista vagy biztos, hogy akkor készült? ) szószék, amely a szentélyt a hajótól elválasztó diadalív keleti részén található. Az építmény két részből áll. Alsó része a szószékkosár, felső pedig a szószékkorona. A két rész között ajtó található, amely a sekrestyéből induló lépcsőn közelíthető meg, itt mondta el a prédikációt a pap. A II. vatikáni zsinat liturgiareformja után ez a szerepe fokozatosan megszűnt.
A szószékkoronát aranyozott szerkezeti átkötő elemek, puttófejek díszítik. A két angyal szobra jelképesen „tartója” az építménynek. Alsó lapján a Szentlélek ábrázolás található, a tetején pedig Krisztus-szobor. A szószékkosár szobrai és díszítőelemei szintén aranyozottak. Középen látható a Jó Pásztor dombormű. Két oldalán helyezkedik el a négy evangélista szobra, jelképeikkel: Máté az angyallal, Márk az oroszlánnal, Lukács a bikával és János a sassal. A szószékkosár párkány alatti része a cseppentő. A szószék teljes felújítása Lőrincz Pál OSB plébános lelkipásztorkodásának idején, 2006 és 2009 között valósult meg. A restaurálás után megújult szépségében ékesíti a templomot.
A szószék
Búcsúsok képe
A templomhajó keleti falát Gerzson Pál festőművész 1955-ben készült képei díszítik. A Zarándokok c. festmény búcsújárást: a lourdes-i jelenést, és a fatimai napcsodát ábrázolja. Mindkét alkotás ugyan idegen a templom barokk terében, a hívőket mégis az 50-es évek realizmusának nyelvén ifjúkorukra, és a vallásos élet régi tradícióira emlékezteti.
Kép: Gerzson Pál: Búcsújáró zarándokok
A Mária-szobor
A templomhajóban a szószékkel szemben található a templom másik ékessége, a Boldogságos Szűz Mária fából faragott szobra, amelyet két kehellyel és több miseruhával valamint számos felszereléssel 1884-ben Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát adományozott a varsányi templomnak, abban az időben, amikor a pannonhalmi bazilika számára Stornó Ferenc készítette a Mária-kápolnát és annak oltárára a Szűz Mária-szobrot. A szobor alá, a hozzá illő posztamenst 2019-ben Balogh József veszprémvarsányi asztalosmester készítette. A Mária-szobor a hívek nagy örömére a hajó keleti oldaláról előtérbe került, a szószékkel szembeni oldalra.
Kép: A Mária-szobor
A szentély menyezet freskója
A szentély mennyezetén látható freskó Szent Adalbertnek, a templom védőszentjének vértanúságát ábrázolja. Védőszentünk élettörténetét Johannes Canaparius: Prágai Szent Adalbert püspök és vértanú élete c. (Vita Sancti Adalberti Pragensis episcopi et martyris) művében olvashatjuk, amelyet Darvas Mátyás fordításában ismerhetünk meg. A vértanúságot ábrázoló kép felirata: „Annak hatalma, akiért szenvedünk, nagyobb minden hatalomnál.” A mennyezetfreskón Szent Adalbertet vértanúk és üdvözült szentek sora veszi körül, akik között kezében könyvet tartva Szent Benedek, a nyugati szerzetesség atya is látható.
Kép: Szent Adalbert vértanúsága
Az orgona
Az orgonát ismeretlen mester építette 1760 körül. Az eredetileg „hátuljátszós” hangszert 1868-ban Roland Károly építette át, 300 forintért. 1900-ban Roland Ferenc végzett a hangszeren javításokat. 1921-ben az világhírű Angster gyár építette át a hangszert, mindvégig meghagyva a szekrény 18. századi képét. 1960-ban egy Smajkovszy nevű orgonaépítő ismét átépítette az eredetileg 47 hangból álló hangszert. Szepes Alfréd atya, a község plébánosa 1979-ben műszaki szakvéleményt kért Szigeti Kilián bencés orgonaszakértőtől, aki tételesen leírja, milyen korrekciók végzését javasolja a későbbiekben.
Az egyházközség 1999-ben, Lőrincz Pál bencés plébános lelkipásztorkodásának idején a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett Nemzeti Örökségi Program ’99 című pályázatban nyert nagyobb támogatást az orgona restaurálására. A munkálatokat az Aquincum Orgonagyár végezte el 3.500.000 forintért. A varsányi hívek 678.000 forint adománnyal járulnak hozzá a felújítás költségeihez. Sirák Péter szakértő megjegyzi, hogy „Összességében egy kitűnően felújított barokk orgona került vissza a karzatra. Szép, intenzív hangot adnak a regiszterek egyenként és együttesen.”
Az orgona dispoziciója:
Coppel 8 Fuss
Principal 4 Fuss
Flöte 4 Fuss
Oktav 2 Fuss
Quint 1 ½ Fuss
Mixtur 2X 1 Fuss
Subbas 16 Fuss
Violinbass 8 Fuss
Az orgona a homlokzati sípsorral
Jézus Szentséges Szíve szobor
A templom nyugati falán felfüggesztve található a fából készült, közel 1,5 méter magas, neogótikus stílusú Jézus Szentséges Szíve szobor évtizedeken át a pannonhalmi bazilika Szent Benedek-kápolnájában volt. Több berendezéssel együtt a John Pawson-féle bazilika-rekonstrukció idején került a varsányi plébániatemplomba. A talpazaton álló szobornak eredetileg szerves része volt egy faragott tagozat is, amely a szobor feje fölött helyezkedett el. A szobor eredetileg „fogadalmi szoborként,” készült, mivel a magyar bencések a másik három szerzetesrenddel (ferencesek, piaristák és iskolanővérek) együtt megmaradhattak, és folytathatták apostoli munkájukat.
A Jézus Szíve szobor
Urnakápolna
Az egyházközség 2017-ben határozta el, hogy a karzatfeljáróval szembeni oldalon, a templom keleti oldalában, a korábban raktárhelyiségként funkcionáló teret urnakápolnaként (kolumbárium) kívánja hasznosítani. Önerőből és a hívek áldozatos adakozásából, valamint a Pannonhalmi Főapátság támogatásával valósult meg a terv. Ezzel szerettük volna a méltó búcsúvétel körülményeit megteremteni az urnakápolnába elhelyezett elhunytak hozzátartozói számára. A kápolna kialakítása a templom előterének korszerűsítésével együtt történt, hiszen a búcsúvételi szertartás helye szorosan összekapcsolódik a temetkezési hellyel.
A kőművesmunkákat a cseszneki illetőségű Hegyi Attila, az urnafalat Kovács Ferenc Máron ravazdi kőfaragó és műkőkészítő mester készítette a győri Komfort Tervező KFT mérnökei (Ráskai Ferenc és felesége Ráskainé Sólymos Rita) tervei alapján. Cirill főapát úr áldotta meg a bérmálás ünnepélyes keretei között 2018. április 29-én a templom védőszentjének, Szent Adalbert vértanúpüspöknek ünnepén.
