Szentmise

A vasárnap olyan nap, amely felemeli az embert. A keresztények vasárnap Jézus feltámadására emlékeznek. A közösség összegyűlik és megünnepli az Eucharisztiát, vagyis az utolsó vacsorát. Ezért vasárnap a keresztények elsősorban nem imádkozni mennek a templomba. Imádkozni mindennap és mindenhol lehet, az erdőben, a munkahelyen, az autóban vagy akár a pincében is. A keresztények vasárnap közösségben ünneplik a hitüket. A vasárnap olyan nap, amely felemeli az embert.

A résztvevők élvezik a szentmise, az istentisztelet idejét. Közben magukba mélyednek és a közösséggel ünnepelnek. Valami olyat tesznek, ami kiemeli őket a mindennapokból, és végre nem hangos tevékenység.

Az éneklés, az ima, a térdelés, és a mise kánonjának figyelmes hallgatása – ez idő-gazdasági szempontból egyszerűen pazarlás. Olyan pazarlás azonban, amely szerethetővé teszi a életet. A szentmise órája azt jelenti: tedd le minden gondolatodat, amit most nem tudsz megoldani. Ne nyomd el a szorongásodat – de most szünet van. Most Isten fontosabb, és neki minden szorongást is el lehet mondani. A félelem egy része már attól elmúlik, hogy Isten elé tárhatjuk.

Az Istennek adott idő mindenekelőtt olyan idő, amelyet a szentmisén résztvevő önmagának ajándékoz. Megnyitja a kaput létének mélységei felé. Ehhez nem szükséges különösen nagyszerűnek lennie a szentmisének, nem szükséges, hogy a résztvevők száraz gallyakra tűzzék az imaszándékaikat, és pompázatos latin misére sincs szükség hozzá. Az emberek csak ott akarnak lenni, hogy megnyíljanak, nyugalomra leljenek, érezzék, hogy közösségben vannak a többiekkel, és találkozhassanak Istennel.

A szentmise tulajdonképpen az egyház legszentebb ünnepe, megváltásunk eseménye „test”-közelben. Két pólusa van. Az egyik a Szövetség Könyve, vagyis a Szentírás felolvasása, valamint az eucharisztikus áldozat és lakoma.

Lázi, Alexandriai Szent Katalin Plébánia

Ravazd, Szent Márton Plébánia

Veszprémvarsány, Szent Adalbert Plébánia