Ahogy a tékozló fiú történetében olvassuk (Lk 15), az Atyaisten irgalma és Krisztus kegyelme határtalan: mindig keresi, hívja, várja az eltévedt bárányt. Isten maga vágyik arra, hogy megbocsásson és tékozló gyermekét újra magához ölelje.
Ahhoz azonban, hogy az ember részese legyen e bocsánatnak, szükséges, hogy szívből megbánja bűnét, – amennyire lehet – jóvátegye az okozott kárt, megvallja az Egyház a papja előtt bűnét, és kérje, hogy az a Krisztustól kapott felhatalmazás alapján megadja neki a feloldozást. Ha ezt megkapta, újra az Úr asztalához járulhat, mint az Egyház teljes jogú tagja, hiszen szívében újra ott lakozik az a szeretet, amelynek kifejezője az Úr vacsorája.
Mikor szükséges a szentgyónás?
A bűnbánat szentségéhez járulni, gyónni akkor szükséges, ha valakinek lelkét súlyos vagy halálos bűn – tudva és akarva elkövetett rossz – nyomja. Az ember számára az a legveszedelmesebb, ha elhiteti magával, hogy a rossz jó, a bűn természetes, a lanyhaság valójában józanság, a közönyösség alapvetően okosság. Életbevágóan fontos, hogy belássuk: a rossz az rossz, de Isten jóságában bocsánatot nyerhet! A jó gyónás találkozás Krisztus irgalmával, és igaz öröm forrása: bocsánatot kapva, megtisztulva újra nekiindulunk az útnak, Jézus nyomában.
Ugyanakkor Isten bocsánatának feltétele az egymásnak való megbocsátás. Jézus ezt ismételten hangoztatta: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6,15) Aki tudja, mennyire rászorul ő maga is Isten irgalmára, maga is irgalmas lesz mások iránt, hisz minden nap imádkozza: „bocsásd meg a mi vétkeinket”.
Fontos, hogy a gyónást alapos készület előzze meg:
– Csendes személyes imában Istent helyezem a középpontba: Őérte, szeretetéért bánom meg bűneimet. Hasznos ilyenkor a keresztet magunk elé helyezni, vagy egy szentírási részt felolvasni Isten szeretetéről és azon elmélkedni.
– Ezután vizsgáljuk meg életünk minden vonatkozását, rétegét, kapcsolatát és gyűjtsük össze bűneinket. Érdemes egy jó “lelkitükröt” alkalmazni, ami segít életem áttekintésében.
– Végül imádsággal kérjem az erőt és az őszinteséget gyónásomhoz. Imádkozom gyóntatómért, hogy Isten megmutassa rajta keresztül azt, amit nekem üzenni akar.
Uram, előtted van egész életem. Jól ismered. Add átéreznem annak fájdalmát, hogy kevés szeretet van bennem, s hogy felebarátomat nem a Te parancsod szerint szeretem. Adj, kérlek, őszinte bánatot, hiszen nem élek osztatlan szívvel Belőled. Nyisd meg szívemet, hogy felismerjem és elfogadjam, hogy bűnös vagyok. Kemény szívem helyett adj megtört, megszaggatott szívet, hogy belássam minden igaztalan tettemet, amit Ellened elkövettem. Ámen.
- Felkészülés a szentgyónásra (letölthető PDF)
Imádság szentgyónásra készülve
Uram, Istenem! Ha igaznak tartom magam, te nem tudsz nekem semmit sem ajándékozni. Ha el akarom magammal hitetni, hogy tökéletes vagyok, elzárom magamat kegyelmi ajándékaidtól. Ha elégedett vagyok önmagammal, te nem tudsz jobbá tenni. Ha őszinte vagyok magamhoz és beismerem előtted bűneimet, te megajándékozol engem a bocsánattal és az üdvösséggel. Uram, adj szívembe őszinte bűnbánatot, hogy irgalmad felemeljen. Nevelj engem arra, ne az emberek tetszését keressem és ne tőlük várjam az elismerést, hanem neked engedelmeskedjek, s méltó legyek arra, hogy gyermeked vagyok. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A szentgyónás menete
Gyónó: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Pap: Mindörökké. Ámen.
A gyónó keresztet vet és mondja: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, atyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára (ekkor-és ekkor) gyóntam. Bűneim azóta, hogy…
A pap tanácsaival segít, majd megszabja az elégtételt.
Gyónó elmondja a bánatimát: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a Jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnt elkerülöm.
Pap a feloldozás szavait mondja: Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked, és adja meg a békét! És én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, és a Fiú † és a Szentlélek nevében.
Gyónó: Ámen.
Pap: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!
Gyónó: Mert örökké szeret minket.
Pap: Isten megbocsátotta bűneidet. Menj békével!
Gyónó: Istennek legyen hála
MIT GYÓNJON MEG AZ, AKI NEM ÖLT MEG SENKIT?
A nagyböjti idő többek között a bűnbánatról is kellene hogy szóljon, viszont sokan egyszerűen nem érzik, hogy bűnt követtek volna el. A rendszeresen gyóntató papok szerint a bűntudat az értelem tevékenysége kellene hogy legyen, és felhívják a figyelmet arra: érdemes úgynevezett lelkitükröt használni a szentgyónás előtti lelkiismeret-vizsgálatkor.
E század bűne a bűntudat elvesztése – mondta XII. Piusz pápa 1946-os rádióüzenetében. Az azóta szállóigévé vált mondat talán éppen a bűn értelmezésének változatossága miatt is aktuális ma. Bizonyára többen érzik úgy, hogy többnyire keresztény értékek mentén rendezték be életüket, nagyobb bűnöket nem követtek el, így az sem világos számukra, miért kellene gyónniuk. Román János, a szatmárnémeti Kálvária-templom plébánosa éppen ezért azt tanácsolja, hogy ne az érzelmeink alapján döntsük el a tettekről, hogy az bűn-e, vagy sem.
„Fontosnak tartanám, hogy ha valaki szentgyónásra készül, használjon lelkitükröt, legyen egy segédanyag, ne érzelmei alapján ítéljen. Az ember sokszor nem érzi azt, hogy bűnt követett el, ennek felfedezése nem a legkellemesebb érzés. A bűnbánat az értelem tevékenysége kellene hogy legyen.”
Elmondta, ritkán találkozik felületes gyónásokkal. „Aki bemegy gyónni, jó szándékkal teszi – folytatta Román János. – Meg szoktam dicsérni, ha valaki nagyon jól felkészül, azt gondolom, az igazi harcosok azok, akik nem másokat, hanem önmagukat győzik le. Mindenkinek szüksége van egy húszperces sivatagra, kivonulásra, hogy találkozhasson vadállataival és angyalaival. A jó önismerethez az is hozzátartozik, hogy jó és rossz oldalunkat is ismerjük.”
A bűn megfoszt az élettől
„A bűn mindig közénk és a Jóisten közé furakodik be, a halálos bűn elszakít Istentől, a bocsánatos bűnök felhalmozódnak, elidegeníthetnek. Elfordulás az élet forrásától, nem véletlenül a bűn következménye a halál. A bűn az az élősködő, ami megfoszt az élettől. Mindez rólunk szól, Isten nem morcoskodik, ha az élet forrásával elhanyagolom a kapcsolatot, honnan várom, hogy élet, életkedv legyen bennem?” – folytatta a szerzetes.
Olyan, mint a szerelemben
Aki fejlődni akar a lelki életben, havonta egyszer elvégzi gyónását akkor is, ha nincs halálos bűne.
„Ezzel nagyon kell vigyázni, ugyanis könnyen megjelenik az eltávolodás Istentől. Ha ma elhanyagoltam, holnap is megteszem, és lassan eltávolodom. Olyan, mint a szerelemben, azt a tekintetet, amelyet nem látunk, lassan-lassan elfelejtjük. Kezd kihalni bennünk a vágy, a halálos, bocsánatos bűnök finoman, tapintatosan csapnak be, és távolítanak el Istentől és embertársainktól.”
Beszámolt olyan esetekről is, amikor valaki húsz vagy akár negyven év múltán tért be újra a gyóntatószékbe.
„Általában olyankor kerül ilyesmire sor, ha az illetőnek valami komoly dolog történik az életében, valami, ami nagyon megrázta, kinyitotta a szemét. Van, aki élte a kis hétköznapi életét, és találkozott az örömhírrel szentmisén, vagy más életében látta meg Isten jelenlétét, hatását, és ő is akart belőle. A papok annak örülnek ilyenkor, hogy Isten megjelent az emberek életében, újabb bizonyíték arra, hogy nem lehet úgy eltávolodni, hogy Isten ne találna ránk.”
Gyónni természetes
Bár a bocsánatos bűnöket nem muszáj meggyónni, sokan vannak, akik mégis úgy gondolják, hogy a bocsánatos bűn is bűn, így azt is el szokták mondani, ha valakit megbántottak, vagy nem segítettek kellőképpen.
Egy “főállású nagymama” szerint a keresztény ember halálos bűnt nem is követ el. A bűnbánat szentségéhez általában havonta egyszer járul, és amikor megszabadul a bűneitől, rendszerint megkönnyebbül. El sem tudná képzelni az életét gyónás nélkül, természetesnek tartja, ugyanakkor a keresztény ember kötelességének is.
Lelkitükör felnőttek, különösen házastársak részére
1. Hogyan szeretjük Istent?
- A hit:Ismerem-e hitünk tanítását? Utánanézek-e a felmerülő nehézségeknek? Figyelek-e Isten üzenetére? Olvasom-e naponta a Szentírást? Szeretettel beszélek-e Istenről, vallásról, egyházamról? Megbeszélem-e családommal a vasárnapi prédikációt?
- Az imádság: Rendszeresen, szívesen és jól imádkozom-e? Részt veszek-e közös imádságokban? Szoktam-e saját szavaimmal is imádkozni? Rendszeresen imádkozom-e együtt a családommal?
- A szentmise: Szívesen és pontosan járok-e szentmisére? Együtt megyek-e szentmisére a családommal? Tevékeny-e a részvételem? Szoktam-e áldozni? Tudatosan követem-e Jézust? Segítségére vagyok-e másoknak, hogy részt tudjanak venni a vasárnapi szentmisén?
- A bűnbánat: Komolyan törekszem-e hibáim kijavítására? Tudom-e fegyelmezni magamat, szavaimat, indulataimat? Egészséges-e az életmódom, mértékletes vagyok-e? Megbánom-e naponta a bűneimet? Meg tudok-e bocsátani másoknak Jézus kedvéért? Hogyan tartom meg a bűnbánati napokat? Rendszeresen gyónok-e? Van-e lelkivezetőm, akitől tanácsot kérhetek?
2. Hogyan szeretjük embertársainkat?
- Házastársamat: Szeretem-e úgy, mint régen? Teszek-e érte mindennap valamit? Figyelmes vagyok-e, kimutatom-e szeretetemet? Észreveszem-e, megdicsérem-e kedveskedését? Érdekel-e munkája, napi gondja, baja? Megbízom-e benne, őszinte vagyok-e hozzá? Segítek-e neki mindenben? Nem vagyok-e önző, aki csak a saját örömét, kényelmét keresi? Van-e időnk egymás számára? Meg tudunk-e beszélni mindent? Elviselem-e hibáit, nem panaszkodom-e rá mások előtt? Kedves vagyok-e rokonaihoz, régi ismerőseihez, munkatársaihoz? Ügyelek-e a külsőmre otthon is? Szívesen vagyok-e otthon? Törekszem-e arra, hogy házastársam jól érezze magát mellettem?
- Gyermekeink: Vállalok-e értük áldozatot még a kényelmem árán is? Következetes vagyok-e a nevelésben? Egyetértek-e házastársammal ezekben a kérdésekben? Jó példát adok-e nekik? Foglalkozom-e velük, őszinte vagyok-e hozzájuk, és ők bizalommal fordulnak-e hozzám? Komolyan veszem-e vallásos nevelésüket? Törődöm-e azzal, mit olvasnak, kivel barátkoznak, mivel töltik az idejüket? Szeretettel fegyelmezem-e őket?
- Otthonunk: Törődöm-e otthonommal? Családom tagjai jól érzik-e magukat otthon? Szívesen látom-e a vendégeket? Milyen vagyok a közös étkezések alkalmával? Vannak-e közös programjaink, részt veszek-e bennük?
- Szüleink: Sajátoménak tekintem-e házastársam szüleit? Megbecsülöm-e szüleinket? Segítek-e nekik? Jó kapcsolatban vagyok-e velük? Nem akarom-e kihasználni őket? Elnéző vagyok-e gyengeségeikkel szemben?
- Barátok, ismerősök: Jóindulatú, udvarias vagyok-e mindenkihez? Tudok-e megbocsátani? Okoztam-e kárt valakinek? Jóvá tettem-e? Vigyázok-e mások életére, becsületére, testi-lelki egészségére? Hogyan viselkedem és bánok nőkkel, férfiakkal? Szereztem-e másoknak örömet? Szoktam-e másoknak segíteni? Megértő vagyok-e, törődöm-e mások bajával?
A közösség: Becsülettel teljesítem-e kötelességeimet? Képezem-e magam? A közösség életéből kiveszem-e a részem? Vállalok-e társadalmi munkát? Igazságos vagyok-e? Helyesen kezelem-e az anyagi javakat? Nem éltem-e vissza helyzetemmel? Megbízható, igazmondó vagyok-e? Elviselem-e az embereket, én elviselhető vagyok-e? - Az egyház: Részt veszek-e a keresztény közösség életében? Milyen apostoli szolgálatot vállalok? Segítek-e másokat a kegyelmi életben? Tanúságtevő keresztény ember vagyok-e?