Jelentkezés
Jelentkezési űrlap kitöltése: itt
Jelentkezési határidő: 2019. július 15-ig.
A zarándoklat útvonalterve
0. nap: augusztus 14., kedd
Találkozó Celldömölkön a Római Katolikus Plébánián
Időpont: (tervezés alatt)
1. nap – augusztus 15.,
Celldömölk – Mihályháza – 20 km (szállás: Mihályháza)
2. nap – augusztus 16.,
Mihályháza – Attyapuszta – 20 km (szállás: Attyapuszta)
3. nap – augusztus 17.,
Attyapuszta – Bakonybél – 25 km (szállás: Bakonybél)
4. nap – augusztus 18.,
Bakonybél – Bakonyszentlászló – 21 km (szállás: Bakonyszentlászló)
5. nap – augusztus 19.,
Bakonyszentlászló – Pannonhalma – 25 km (szállás: Pannonhalma)
13.00 Napközi imaóra a bazilikában
A zarándoklaton való részvétel költségei
(tervezés alatt)
A zarándoklat kísérőfüzete
Ide kattintva letölthető
A zarándoklat logója:
GUT AICH-I KERESZT
Grafika, szöveg: Johannes Pausch OSB
Europa Kloster, Gut Aich (Ausztria), 20. sz.
Négyküllős kör-kereszt, a kereszt horizontális és vertikális szárai áttörik a kör peremét.
Első pillanatra labirintusnak tűnik.
A kereszt sajátossága az a 8 vonal, amely az élet alapstruktúráját modellezi. Két-két útvonal egymással kiegészítő viszonyban áll. Négy pólus teremti meg a kereszt harmóniáját: 1. a külső és 2. a belső kör, 3. a fölső és 4. az alsó félkör, 5. a kívülről föntről és 6. lentről induló vonalak, 7. a kívülről jobbról és 8. balról induló vonalak.
Körvonalakból, egyenes utakból és ösvényekből keletkezik a kereszt. Minél tudatosabban elfogadjuk önmagunkat, annál könnyebben találhatunk útmutatót a keresztben. Az élet jele az elmozdulásra való készség. A zarándok belső szabadság reményében indul útnak, és nem ritkán útkereszteződésben találja magát. A kudarc az élet kikerülhetetlen stációja. A legtöbb vonal a grafika középpontjában keresztezi egymást. A kereszt húsvéti szimbólum. Erre utaló grafikai jel: a négyküllős kör-kereszt horizontális és vertikális szárai áttörik a kör peremét. Az Úr keresztje a földtől átkarolva arra a helyre mutat, amelyből a mi Urunk föltámadott, és új utat mutatott nekünk: a hit, a remény és a szeretet útját. Az Egyház gyakran imádkozza: Keresztben az üdvösség. Minden életesemény a keresztút megtapasztalásához vezet. Felebarátaim szenvedéseiben és örömében akkor tudok osztozni, ha megtapasztaltam Isten irgalmát, vö.: „Te vagy az én szeretett fiam.” (Mk 1,11). Önmagam és mások helyes szeretete, a jó ritmusérzék és a jó helyzetfelismerés megnyitja azt az utat, mely Isten tágas mélységébe vezet. A vonalak nyomon követése vagy épp újrarajzolása – ami egyszer jobban, máskor kevésbé jól sikerül –, feltárja belső állapotomat. Felismerhetem hárításaimat és vonzalmaimat.
A meditáció az útkeresésben segít, a középpontba vezet.
I. pólus: Az 1. útvonal föntről lefelé vezet (Kívülről számítva a 4. réteg)
Mindig újra megtapasztalom a föntről lefelé ható mozgást, magamon és másokon, s ugyanakkor megtapasztalom, hogy ez a föntről induló mozgás soha nem a vég. Ez a mozgás kitágul, és a problémát minden oldalról megvizsgálja. A körbejárás, az átgondolás legtöbbször visszavezet a kiindulóponthoz.
A 2. útvonal lentről felfelé vezet (3. réteg) Kiegészíti az elsőt. A hegyre nehéz felmászni. Keresem, ami ott fönt van, s beleütközöm határaimba. Nem tudok továbbjutni. Nem tudok még nagyobb lenni. A följutás útját szemlélem, gyakran fáradságosan, fájdalmak közt, a kör perspektívájából kell látnom önmagam. Koncentrálok. S akkor újra föntről lemegyek. A föntmaradás egyszer életem célja lesz. Az élet eleme a mozgás, lentről föl és az ellenmozgás: föntről le.
II. pólus: A 3. balról jobbra és a 4. útvonal jobbról balra vezet (5. réteg)
Az emberekhez vezető vágyam: a kitárulkozás, érzéseim kifejezése és a másik érintésének a vágya. Ez a nyitottság a balról jobbra irányuló mozgás. Érzelmekkel telített vágy. Határaimba ütközöm ott, ahol a jobboldalt vagy a másikat érintem. Vissza fogok fordulni: önmagamba térek vissza. Majd ismét az úton fogok járni: föntről le és lentről fölfelé. Így még egyszer az egészen más oldalt megérintem, s aztán kiindulópontomhoz visszatérek. A visszatérés útja nem azonos az odavezető úttal, hanem vele párhuzamosan fut. Néha a kettőt azonosítjuk, de ez valóban másik út, hisz máskor léptem rá.
A 4. útvonal jobbról balra vezet. Felfedezem benne az értelmet. Emócióim által formálódok, gyanakvásom által pedig elveszek a végtelenben. A baloldal felfogja a jobbról érkező mozgást. Új teret tapasztalok meg, és visszatérek ahhoz a dinamikához, mely által lentről föl és föntről lefelé haladok. A kezdeményezésnek vissza kell térnie abba az irányba, melyből jött. A megfordulást, a visszatérést gyakran kudarcként élem meg: megmerevedem. Ha az élet ritmusát elfogadom, akkor növekedni fogok: egyensúly teremtődik bennem. Gyakran fájdalmas a végpontnak, határaimnak a megtapasztalása. De a találkozás öröme jobban mozgat, mint a fájdalom és a félelem. Ha fölfelé nézek, a mennybolt határtalan tágasságába, megvigasztalódom és megerősödöm. Tudom, hogy felelős vagyok a föld, az ég és minden felebarátom iránt. Felelős vagyok az ajándékba kapott talentumokért.
III. pólus: 5. és 6. útvonal: fölső és alsó félkör (2. réteg)
Valamennyi útvonal, elmozdulás egyetlen térbe ágyazódik, és érinti a keresztgerendákat. Ég és föld, életem egyik vagy másik oldala, melybe testemmel és lelkemmel bele vagyok szőve. Ami tart és hordoz, az egyedül a föld. Az a föld hordoz, melynek határain belül a szívem és arcom, a kezem és lábam arra hivatott, hogy képmássá legyen. Ez a polaritás feszültséget teremt. Megköveteli, hogy szilárdan álljak, és fölegyenesedjem. A föld hordoz és tart, lehetővé teszi a növekedést épp úgy, mint az égbolt. Nincs rejtve ezen a földön egyetlen utam sem, ha ez a rombolás útja, akkor sem, ha bután és szív nélkül meggyalázom a földet és az eget, akkor sem. Ahogyan a föld hordoz és tart, úgy borul a menny fölém és minden létező fölé. Tudja és látja a bűnöket és a szenvedést, azonos marad önmagával. Csak látszólag nem talál itt egymásra a kettő félkör, hisz megérintik egymást, mindkettőt egy harmadik, és beletagolódnak az életkeresztbe.
IV. pólus: 7. útvonal: a belső kör (a 6. réteg)
A 7. és a 8. útvonal a kicsit és a nagyot, az egészet és a lezártat, a belsőt és a külsőt szimbolizálja. A belső és a külső határok teret képeznek, és egyben behatárolják önmagukat. Ha elfogadom a kicsit, akkor ez a kicsi növekedni tud, és naggyá lesz. A nagy akkor válik fenyegetéssé, ha letagadja belső határait, így megalomániás lesz, és ki akar terjedni a végtelenbe. A két kör – a nagy és a kicsi – egymásra vonatkozik, feltételezik egymást. Szembesítenek emberi mivoltommal: teremtmény vagyok s nem maga a Teremtő. A konkrét, meghatározott tér nélkül az élet elképzelhetetlen. A térnek és időnek a határai belesimulnak a sokféle útba és ösvénybe, amelyeken az emberek együtt és egyedül is járnak.
8. útvonal: a külső kör (az 1. réteg). Bezáródnak a körök, és átfogják az én cselekvésem és gondolkodásom. Teret hagynak, és határt szabnak. Ha egyedül vannak, önmagukba bezárva, megmerevednek. Csak ha az út és a kereszt áttöri őket, akkor adnak tartást. A belső és a külső, a nagy és a kicsi fokozatosan közelednek egymáshoz, közelebb kerülnek, megérintik egymást, és híddá válnak. Hol van Teremtőnk? Egészen belül vagy egészen kívül, egészen fönt vagy egészen lent? Nem tudom, csak egyet tudok: ennek az életnek az útjai, ha egymást mindig keresztezik is, az élet közepébe vezetnek.