Szent Erzsébet ünnepe egyházmegyénkben
A Szent Erzsébet-napi közös ünneplés hosszú évek óta meghatározó, mélyen lelket formáló közösségi élménye a Pannonhalmi Területi Főapátság egyházközségeinek. 2025. november 19-én a ménfőcsanaki plébániaközösség és Bartók Ferenc plébános atya vendégszeretetét élvezhettük – azt a gondos, figyelmes szeretetet, amelyet korábban is megtapasztalhattunk tőlük.
Az ünnep különleges ajándéka volt a hittanosok szívet melengető műsora, amely Szent Erzsébet megpróbáltatásokkal teli életét jelenítette meg. A mindössze 24 évesen elhunyt szent a szegények iránti rendíthetetlen szeretet és könyörületesség hőseként áll előttünk. Királyi származása ellenére kész volt minden áldozatra férjéért és három gyermekéért, és életével máig élő példát ad az önfeláldozásra és a szeretet radikalitására. A fiatalok előadása megrendítő módon mutatta be egyik legnagyobb szentünk életútját és hitvallását.
A szentmisét a ménfőcsanaki Szent Kereszt templomban Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát mutatta be az egyházmegye papjaival és diakónusaival együtt. A liturgiát a nagyszámú ministráns, akolitus és lektor, valamint a gyönyörűen éneklő kórus szolgálata, valamint a hívek sokasága tette igazán ünnepivé.
A liturgián Binzberger Ákos atya hirdetett igét. Homíliájában kiemelte, hogy Szent Erzsébet életének gyümölcsei a mai napig hatnak: „ennek a törékeny királylánynak a gyöngeségén keresztül Isten ereje mutatkozott meg.” A bencés szerzetes rámutatott, hogy az önfeláldozó élet mögött megannyi meg nem értés, belső küzdelem és gyász húzódott meg, mégis „fürkészte Isten szándékait és elfogadta a szenvedést is. Egészen Jézust követte, akinek földi életében szintén jelen volt a szenvedés, az elutasítás, de ugyanakkor Isten országának örömhíre is kibontakozott.”
Ákos atya szerint minden szent átélte ezt a csodálatos kettősséget: a szenvedést, amely kicsinnyé és alázatossá tette őket, ugyanakkor működött bennük a kegyelem, ezért hatalmas, örömteli lelki gazdagságot tudtak adni. Kiemelte, hogy a szenvedés által megújulunk. „Ha Krisztus-követők és szentek szeretnénk lenni, akkor nekünk is ezt az utat kell elfogadnunk Isten kezéből. Az egyik oldalon a törékenységet, kicsinységet, gyengeséget; a másik oldalon pedig azt, hogy ezen keresztül Isten termékenysége és gazdagsága bontakozik ki bennünk.”
Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy mindez nem öncélú, hanem ha Isten kezébe tesszük minden áldozatunkat, azt ő beépíti Krisztus művébe, az emberek üdvösségének javára. Ákos atya arra hívott mindenkit, hogy legyünk megértőbbek, nyitottabbak mások szenvedései iránt, hogy „tudd meghallgatni, nyitott szívvel megismerni a megosztott bánatot, hordozni szívedben, és így a magadét is talán másként látod.”
Végül rámutatott, hogy Szent Erzsébet élete is megerősít bennünket abban, hogy a szenvedésünk és szolgálataink gyümölcse összetartozik. „Ne higgyük azt, hogy valamit elhibáztunk, inkább bízzunk Isten kifürkészhetetlen titkában. Azé az Istené ez a titok, aki szeret bennünket – téged is személyesen – és az Ő szeretete mindannyiunk javára válik.”
A szertartás során az egyes plébániák képviselői átadták adományaikat a főapát úrnak, amelyeket az országos központ közreműködésével Lőrincz Pál atya juttat el a kárpátaljai rászorulók részére. Az összegyűlt támogatás (élelmiszer, tisztítószerek, könyvek, ruhák) közel 1 millió forint értékű, csaknem 1,2 tonna adományból állt, amelyhez további 100 000 forint készpénzfelajánlás is társult.
Minden évben hálával tapasztaljuk meg, hogy közösségeink hívei milyen nagylelkűen és érzékenyen fordulnak a szükséget szenvedők felé. Isten fizesse meg mindenkinek önzetlen szeretetét, aki hozzájárult ahhoz, hogy Szent Erzsébet példáját követve a legszegényebbek felé fordulhassunk!
Írta: Szalai Zsolt és Dinya Beáta
